Mi is pontosan az önfeláldozás? A magyarázat már ott van magában a szóban. Egy ember előbbre helyezi más/mások érdekeit a sajátjánál, fontosabbnak tartja a másik ember érdekeit mint a magáét, rászánja az energiáját, erejét és idejét arra hogy másoknak örömöt szerezzen vagy segítse őket anélkül hogy ebből bármilyen nyeresége származna.
Közgazdaságból van rá egy jó fogalom, reciprocitásnak nevezik. Azt jelenti hogy anélkül segítesz, támogatsz másokat hogy bármi közvetlen ellentérítést kapnál érte (nem a pontos megfogalmazás de ez a lényege). Ilyen például az ajándékozás, régen ilyen volt a kaláka, mikor emberek összegyűltek és együtt fizetés nélkül építették meg mondjuk egyik barátjuk vagy rokonuk házát. Viszont az is igaz hogy nem teljesen nevezhető önfeláldozásnak az ilyen folyamat, mivel azért ha például ajándékot adunk valakinek a születésnapjára elvárjuk, elvárhatjuk tőle hogy a mi születésnapunkon ő is lepjen meg minket egy hasonló értékű ajándékkal. Az önzetlen segítséget viszont - az én nézetemben - nem azért nyújtunk hogy azt majd viszonozzák nekünk (talán nem is lenne rá alkalom).
Ilyen például az amikor önkéntesként veszünk részt valamilyen dologban, azt is nevezhetjük önfeláldozásnak. Magyarul úgy dolgozunk, kisegítünk (önként!) hogy ezzel segítünk másokat de fizetést nem kapunk érte. Valószínű ezt azért teszi egy ember mert egyetért a szervezet, alapítvány, alkalom stb. nézeteivel vagy céljaival és valahogy segíteni próbálja őket és ha pénzzel nem is tudja vagy tudná akkor azzal hogy önként elvállal feladatokat.
De ilyen az amikor valamelyik barátunk vagy családtagunk bajba keveredik. Akkor sem azt nézzük hogy nekünk mi a legjobb hanem hogy őt minél sikeresebben kisegíthessük a szituációból.
Azért tesszük mert úgy érezzük ezt kell tennünk, nincs másik lehetőség, egyszerűen ez a feladatunk ebben a helyzetben. Mondhatjuk hogy van amikor kötelező önfeláldozást tanusítanunk (pl. szüleinken, gyerekeinken segíteni) és van amikor csak saját belátásunkon múlik hogy segítünk-e (pl. jelentekzünk-e önkéntesnek). De igazából mindkét dolog ugyanabból a dologból fakad, a lelkiismeretünkből és ez mindenkinél különböző. Van aki bármiért képes feláldozni önmagát, bárkit képes, akár egy ismeretlent is segíteni, mindig a másik boldogulását tartja szem előtt, és van aki önző, irigy és nem érdekli a többi ember. A kettő között pedig nagyon színes a skála, és ki-ki a saját lelkiismerete alapján dönt arról hogy az egyes dolgokért érdemes-e erőfeszítéseket tennie még akkor is ha tudja hogy lehet semmi köszönetet nem fog kapni érte. Én azt mondom a lelkiismeretünkre mindig hallgatni kell, mert az mondja meg igazán hogy mit kellene tennünk, nem pedig az emberek akik körülvesznek minket, akik kéretlen tanácsokkal látnak el. Mert a lelkiismeret tud igazán irányítani minket, az mondja meg hogy mit kell megtennünk, és hogy ha nem hallgatunk rá tudjuk, érezzük hogy valami nincs rendben, még ha nem is tudjuk megfogalmazni hogy mi. Viszont ha hallgatunk rá lehet úgy érezzük hogy sokszor terhes nekünk amit teszünk, sokszor érezzük hogy felesleges amit teszünk mert semmi hasznunk nincs belőle de ha mégis folytatjuk a végén tudni fogjuk hogy helyesen cselekedtünk.
De van egy harmadik típus is, mikor magunkért teszünk erőfeszítéseket. Mikor azért teszünk meg valamit a jelenben hogy a jövőben jobb legyen. Ezt nem szabad összekeverni az önzéssel, nem feltétlen csak nekünk lehet jó a jövőben, lehet másokat is tudunk vele segíteni. Ilyen mikor naponta több órát tanulunk hogy később bejuthassunk egy egyetemre vagy letehessük a nyelvvizsgát. Tehetnénk mást is azokban az órákban, lehet hogy akarunk is tenni mégis a könyv fölött görnyedünk mert tudjuk hogy később még jól fog jönni és biztos hogy nem fogjuk megbánni, még ha néha úgy is érezzük hogy feleslegesen szenvedtünk annyit.
Manapság az önfeláldozás nem túl "divatos",nagyon kevés ember dicsekedhet ezzel a jelzővel abban a korban amikor az én a legfontosabb. Hogy nekem legyen jó, csak nekem, a többi nem érdekel... Viszont vannak alkalmak amikor mindenki szembesül ezzel a dologgal és ekkor mindenkinek a saját lelkiismerete fogja megsúgni hogy mit kell tennie...